Ezer László, fotográfus vagyok. Első fotómat 12 évesem készítettem az Édesanyám fényképezőjével, a Ladáját szerelő szomszédról. Néhány évvel később már a saját gépemmel, break táncosokat, Bmx-eseket fotóztam. A „laboros” Imre bácsi, aki előhívta a filmjeimet, kezdett komolyabban foglalkozni velem. Könyveket és később feladatokat adott. Megtanított a szakma iránti alázatra, a görcsösség nélküli maximalizmusra, a fotóalany és a gép tiszteletére. Arra, hogy soha nem én vagyok a legfontosabb, de mindig legyek szorgalmas, figyeljek, keressem a pillanatot mert az csak egyszer történik meg. Ezek akkor hatalmas és új dolgok voltak egy olyan gyerek számára mint amilyen én voltam 17 évesen. A 90-es évek végén, a barátaim és a magam szórakoztatására, hazai és nemzetközi rally versenyeken is fotóztam. Lenyűgözött ami és ahogyan ott történt! De a legtöbbet versenyzőkről és szerelőikről készített képeimben láttam, mert egy futam nehézségét és örömét az arcukon lehetett végigkövetni. Pár évvel később, már a portrékészítés szerelmeseként, a napi gyakorlataim és az iskoláim mellett profi fotógráfusoktól tanulhattam mert többet akartam tudni. Voltak akik megmutatták az alkalmazott fotográfia, a „fény” művészetét, a vaku használat és a portrékészítés eddig nem ismert titkait. Másoktól betekintést nyerhettem a sajtófotó ezen belül a szociófotózás világába, a valós, hétköznapi élet fotózásába. A fotóriporteri munka és látásmód minden addigi tudásomat felülírta, nagyobbra nyitotta a szemem és a tudás iránti vágyam. Majd résztvettem a Bálint György Újságíró Akadémia, Fotóriporter képzésén, hogy nagyszerű tanároktól tanulhassak tovább. Életem legnagyszerűbb dolgainak egyikének tartom, hogy megtanulhattam pár képben elmondani egy történetet! A portré-, reklám-, modellfotós és illusztrációs munkáim melett forgatásokon, rendezvényeken, sport és családi eseményeken dolgozom. De a munkáim mellett nem múlik el nap, hogy ne keresném a lehetőséget egy képriport elkészítésére.